Egy terebélyes öreg tölgyfa ugyanannyit ér az erdőben, mint egy település főterén? Vajon az invazív növényként is árnyékot adó zöldjuhart érdemes-e ott helyben pótolni nemesebb társával, ha valamilyen fejlesztés miatt ki kell vágni? A válaszok maguktól értetődőnek tűnnek, sajnos Biatorbágyon a BuBa belterületi szakaszának tervezésekor az előbbi kérdések mégsem voltak fontosak, legalább 45 fa kerül kivágásra, hiányuk fájdalmasan befolyásolja majd Biatorbágy arculatát.
Eddig nem ismerhettünk meg parkosítási tervet, mely helyben próbálna kárpótlást nyújtani a csökkenő zöldtömegért. Pedig minél városiasabbá válik egy terület, annál inkább növekszik az igény fasorok létesítésére, zöldfelületi arányok javítására. Az ültetéseket akadályozzák a felszín alatti közművek, a forgalmi átalakítások, de a kerékpárút miatt érintett fák életfeltételei is romlanak, hamarabb pusztulhatnak el. Minden megtartott fának kiemelt jelentősége van, mert a legtöbbször nemcsak egy kiöregedett, esetleg beteg akácfa elvesztéséről van szó, hanem új parkfák ültetési lehetőségének hiányáról is, ezért komoly szemléletváltásra volna szükség!
A fák velünk együtt élnek
Párologtatásukkal csökkentik a hőséget, árnyékukban szívesebben megállunk pár szót váltani egymással, otthont adhatnak madaraknak, akiknek a hangja feledteti a város zaját. A Széchenyi utca sarkán kivágandó védett platán eszmei értéke a Magyar Faápolók Egyesületének számítása alapján kb. 30 millió forint.
A BuBa egy turisztikai célú fejlesztés, ami jobban elérhetné célját, ha a Szabadság utat megkímélve, inkább a Nyakaskő irányába vezetne.
IGEN, a népszavazással őrizzük meg az élhető Biatorbágyot!
Tüske Emil
Biatorbágyi Tájvédő Kör
elnök